VASÁRNAP 8 / Csakugyan / 8 és fél óra - Hallgatás Online

Nemcsak Budapest, de az ország, sőt, a világ minden része tele van elhagyatott villákkal, társasházakkal, vagy épp ipari létesítményekkel. Ezeket járják be, illetve fotózzák végig a párizsi katakombákat a XIX. században feltérképezők utódainak számító városi felfedezők: az elmúlt években egyre kisebb és egyre vakmerőbb fiatalok által űzött hobbi Magyarországon is igen népszerű, szabályait, illetve lényegét azonban sokan nem ismerik. Az urbexeseknek alapvetően egyetlen célja van: az adrenalinfüggőségüknek hódolva olyan helyekre is bejutni, ahová az átlagember soha nem teheti be a lábát. Sokan mindemellett néhány íratlan szabálynak is igyekeznek megfelelni: habár a legtöbb esetben a tulajdonosok engedélye nélkül térképeznek fel egy-egy helyet, soha nem iktatnak ki riasztórendszereket, nem vandálkodnak, és nem visznek el semmit a helyekről. A szabályokat persze nem mindenki tartja be, így az urbex megítélése távolról sem pozitív. Műsorvezetőnk, Vincze Miklós erről is beszélgetetett a legrégebbi magyarországi…

A Moduláris Kollektíva márciusban, az Auróra megszűnésével jött létre Józsefvárosban. Alapítói a kultikus közösségi tér egykori munkatársai, akik nem hagyták, hogy a hely szellemisége eltűnjön. A Nagy Fuvaros utcában található Moduláris egy igazi hibrid, ha szórakozóhelyről van szó, már működésében is: demokratikus, mindenki beleszólhat a a feladatokba, amelyeket mindenki amúgy is saját kapacitása szerint vállal. Ez egy igazi közösségi hely, ahol megfér egymás mellett egy Dolly Parton buli és egy Queer & Cozy filmes este. Az alapítók közül ketten, Árvai Csenge és Villás Bertold beszélt a Vasárnap 8 műsorában arról: hogyan képes létrejönni a semmiből egy ilyen hibrid hely miért Józsefváros erre a legalkalamasabb ...és hogyan birkózik meg egy alulról építkező szórakozóhely az amúgy is ezer sebből vérző ipar nehézségeivel. A beszélgetést vezeti: Hantó Fruzsina

A Nemzeti Múzeum kertje mögött közel egy teljes évszázadon át működött háborítatlanul a Magyar Rádió, ami nemcsak a világ első stúdiópalotáját hozta létre a területen, de az évtizedek múlásával a tömbben lévő történeti palotákat, bérházakat, illetve kerteket is magába olvasztotta, egyre több stúdiót, irodát és területet saját célra hasznosítva. De mi történt a területen a Magyar Rádió beköltözése előtt? Mit hozott az elmúlt száz év? Milyen értékek pusztultak el a tervezett Pázmány-kampusz miatt, és milyen jövő várhat a területre? Tizenötödik adásunkban ezekre a kérdésekre kerestük a választ Sávoly Tamás történész-muzeológussal, akinél többet senki sem tud a területről.

Művészetterápiás csoport indul Józsefvárosban 13-15 évesek számára a Partvonal Pszichoterápiás Rendelőben. Az október 10-től kezdődő foglalkozás egyik vezetőjével, Magyar Emmával, gyermek- és ifjúsági klinikai szakpszichológussal, pszichoterapeuta-jelölttel a Vasárnap 8 új epizódjában beszélgettünk arról: Mit jelent egy kamasz számára, hogy „önmagát adja", miközben a világ a tökéletesség felé hajlik: tökéletes emberek a plakátokon, tökéletes életek a közösségi médiában. Megállják-e a helyüket a kamaszokkal kapcsolatos sztereotípiák? Milyen problémákkal fordulnak leggyakrabban szakemberhez a fiatalok? Mit okoz, ha egy kamasz a ChatGPT-vel beszéli meg a problémáit? A beszélgetést vezeti: Hantó Fruzsina

A Budapesttel egyidős Nagykörút ma a fővárosban élők jó része számára ugyanazt jelenti: egy útvonalat, aminek feladata, hogy az embereket a négyes-hatos villamossal, vagy épp autóban ülve segítsen eljuttatni a céljához. Ez persze nem mindig volt így, hiszen az 1871-es Nagykörút-törvényt követően három évtized alatt megszületett, a mai Petőfi hídtól a Margit hídig Pestet átszelő főút jóval több egy közlekedési csatornánál. De hogyan született? Kik lakták? Milyen házak állnak rajta? És mit tett a kormány, mikor rájött: az emberek valójában nem is akarnak a mentén házat építeni. Tizenharmadik adásunkban ezekről a kérdésekről is szó esett: a Csengery-, Podmaniczky- és Virág F. Éva-díjas Vincze Miklós vendége ezúttal a Csengery-, Podmaniczky- és Ráday Mihály-díjas N. Kósa Judit volt, aki újságíróként és várostörténészként egyaránt rengeteget kutatta az öt kerületet érintő Nagykörút történetét, erről pedig könyvet is írt. A beszélgetésből kiderül, hogy miért annyira érdekes a Körút nyomvonala, milyen furcsa tervet…

Bár Józsefvárosban jazzfesztivál "csak" hatodik éve létezik, a műfaj évtizedek óta szorosan kapcsolódik a kerülethez. Szeptember 11. és 13. között a megszokottnál egy kicsit még jobban is: jön a VI. Józsefvárosi Jazzfesztivál, három napig kortárs és klasszikus jazzkoncertek helyszíne lesz a Rákóczi tér és a Rákóczi téri Vásárcsarnok. A rendezvény egyik szervezőjével, Egyed Erikával arról is beszélgettünk, hogy: Van-e sajátos józsefvárosi jazz? Hogyan nem kell egyáltalán érteni a műfajhoz, hogy élvezni tudjuk Hogy kerül a jazz a piacra? A beszélgetést vezeti: Hantó Fruzsina A fesztivál ingyenes! A programról minden részlet itt megtalálható.

Az elmúlt másfél évtizedben a magyar múzeumok gyűjteményeinek bővüléséről alig lehetett hallani, kivéve, ha a kormány hatalmas összegekért vásárolt valamilyen műtárgyat. De mi történt a gyűjtemények falai között? Valóban teljesen el voltak zárva attól, hogy nagyobbra nőjenek? Mi lesz másként most, a kormányváltás után? Megmenekül végre az Iparművészeti Múzeum immár kilenc éve zárva tartó gyönyörű palotája? Tizenegyedik adásunkban Vincze Miklós ezekről a kérdésekről is beszélgetett az Iparművészeti Múzeum új megbízott főigazgatójával, dr. Jékely Zsomborral, aki egy sor meglepő információt osztott meg velünk, így megtudhattuk, miért tett jót a hatvanas évek egy, a kukát nem találó muzeológusa, sőt, azt is, hogy milyen módon, és előreláthatólag mikor járhatjuk be újra Lechner Ödön egyik legfontosabb épületének tereit.

A Vasárnap 8 új epizódjában vendégünk volt Árva János, a Velo Budapest alapítója, aki nem biciklizni tanít: abban segít, hogyan közlekedjünk két keréken együtt az autósokkal, gyalogosokkal és a többi bringással. Árva szerint Józsefváros az egyik legjobb hely Budapesten városi kerékpározáshoz, ugyanakkor a főváros számos fejlesztése ellenére az elmúlt években sem lettek különösebben többen azok, akik a bringát választják a közlekedéshez. A beszélgetésben szóba került többek között az is: Megy-e a klikkesedés a városi kerékpárosok között Miért külön sport városban biciklizni Szín helyett miért inkább személyiség alapján válasszunk bringát Hogyan jönnek a Habsburgok a modern kerékpáros szokásainkhoz Hol a helyünk egyáltalán az utakon A beszélgetést vezeti: Hantó Fruzsina A Velo Budapest képzésein egész évben várja azokat, akik szeretnének magabiztosabban közlekedni Budapesten kerékpáron is!

Mindenki a saját bőrén érzi, hogy az elmúlt években a nyarak szinte kibírhatatlanná váltak, ez pedig teljesen átalakítja a hétköznapjainkat: sokan, ha tehetik, inkább otthon maradnak, a városban mindenhol légkondicionálók zúgása hallatszik, a keringési zavarokkal kórházba kerülők száma pedig az egekig nő. De mit tehet az egyre kevesebb klímaváltozás-tagadót – ezzel párhuzamosan pedig egyre több, a helyzet miatt aggódó embert – magában foglaló magyar köz azért, hogy a helyzet valamivel jobbá váljon? Hogyan tehetjük kellemesebbé a saját lakókörnyezetünket? És mit tehetnek a kerületek, a főváros, vagy akár az állam annak érdekében, hogy a következő években, vagy évtizedekben Budapest kellemesebb hely legyen? Kilencedik adásunkban ezeket a témákat is érintettük Bojár Iván Andrással, aki nem csak újságíróként, illetve építészetkritikusként, de a 2019 nyarán született 10 millió Fa nevű környezetvédelmi szervezet alapítójaként is ismert.

A kerületi önkormányzat ingyenes Tréner a futtatóban programot indított még nyár elején, a foglalkozások egészen jövő tavaszig tartanak. A képzést most Kiripolszky Csongor, a DogBro - Belvárosi Kutyatréner alapítója, okleveles kutyakiképző vezeti. A Vasárnap 8 legújabb adásában vele beszélgettünk például arról, hogy: Miért nem akar az ember sem minden villamoson szembejövőt megölelni Hogyan lesz a kutyából balhémágnes helyett kiegyensúlyozott társ a városban is Mi a legértékesebb napi öt perc az ebbel ...és a kerület melyik pontján mérettetik meg leginkább egy jól képzett kutya A foglalkozáson minden kutyást várnak, tartson a négylábú bárhol a tanulási folyamatban - amennyiben chippel és érvényes oltásokkal érkezik a józsefvárosi eb. A képzés regisztrációhoz kötött, a bővebb infókon és a változó helyszíneken kívül minden fontos részletet itt lehet megtalálni: https://jozsefvaros.hu/otthon/hirdetotabla/hirek/2026/06/trener-a-futtatoban-2026-2027-felelos-varosi-kutyatartas-trening-jozsefvarosban/

Budapest lakóépületeinek átlagos állapota nem épp szívderítő, hiszen legyen szó akár ötvenéves társasházról, századfordulós pesti bérházról, műemlékről, helyi védett, vagy akár semmiféle védelmet nem élvező lakáscsoportokról, egy biztos: kisebb-nagyobb felújításokra mindenhol szükség lenne. De hogyan kell elkezdeni egy ilyen munkát? Kinek a felelőssége ezt levezényelni? Mit szabad kérdés nélkül kicserélni, és mi az, amihez egyeztetésre van szükség? Milyen módon lehet egy felújítást fájdalommentesen megoldani? Milyen szerepe van ebben egy társasház-kezelőnek? Hogyan tud, vagy tudna ebben segíteni a kerület, a főváros, vagy akár az állam? És tényleg mindenkinek mélyen a zsebébe kell nyúlnia, ha elindul egy projekt? Többek közt ezekre a kérdésekre kerestük a választ Bársony István építésszel és kultúratörténésszel, a Mesélő Város Egyesület alapítójával, akivel néhány pozitív példát is felelevenítettünk, de egy ideális világról is álmodtunk, ahol minden flottul működik.

Az Aura Egyesület ASD FOCUS Club Fotólabor csoportja és az Autikum Felnőtt Autista Szabadidős és Kulturális Központ közösségi fotós műhelyében autisták és autizmusban nem érintettek dolgoznak együtt. A H13 Kultpontban nemrég Józsefváros, ahogyan én látom címmel rendezett kiállításuk betekintést engedett abba, hányféle arcát mutatja a kerület. A beszélgetésben szó esik: Vadászó életmódról Az utcafotós felelősségéről Mitől sokkal izgalmasabb egy egyszerű ajtó, mint egy nyüzsgő utca Mindemellett persze arról is, miért Józsefváros messze a legizgalmasabb kerület fotós szemmel Vendégek: Csendes Péter fotós, a labor vezetője és Hanák József, a foglalkozás egyik alkotója A beszélgetést vezeti: Hantó Fruzsina

Miért hatalmas tévedés, hogy sokan csak Belső-Erzsébetvárost emlegetik Zsidónegyedként Legfőképpen azért, mert Józsefváros lakosságának száz éve még a negyedét adták a zsidó vallásúak – de hogyan kerültek az egykor iparosokkal teli kerületbe? Mit csináltak, hogyan éltek? Milyen nyomaik vannak ma a kerületben? És hogyan ápolják sokan az örökségüket? Ezekre a kérdésekre is kerestük a választ Fris E. Kata Józsefvárosi Kultúráért-díjas várostörténésszel, a Gláser Jakab Emlékalapítvány tagjával a Vasárnap 8 július 19-i adásában, amiben rejtett imaházakról, a főváros egyik legszebb sírkertjéről, illetve egy kitűnő üzleti érzékkel rendelkező kötöttárugyárosról is szó esik.

"Kis" túlzással kettő dolog érdekli a nézőket jelenleg a futball világbajnokságon. Ki lesz a gólkirály és hogy minek van hidratációs szünet. Csillag Péter sportújságíróval, sporttörténésszel azt kerestük, mennyi közös van még a kedvtelésből rúgott labdában és a modern futballban. Szóba kerül például: Mennyit kell utaznunk, hogy igazi közösségi futballt találjunk? Mit tesz egy olyan kerülettel, mint Józsefváros, ha eltűnik a grundfoci? Mennyire kenyér és cirkusz a haverokkal közös hétvégi labdarúgáshoz képest a modern futball? A futball szabadsága címmel nemrég jelent meg Csillag Péter új könyve, amely nem a rivaldafényről, hanem az abból kiesőkről szól, a lelkes amatőr fociról – többek között a grund világáról.

Milyen értékek vesznek körül minket a józsefvárosi utcákon és az otthonokban? Mi az, amit ezek közül meg lehet, és meg is kell őrizni? Miként segíthetnek ebben a kerület lakói? És hogyan faragott előnyt a fél évszázados hátrányból a Józsefvárosi Múzeum? Harmadik adásunkban többek között ezekre a kérdésekre keressük a válaszokat: Vincze Miklós vendégei a kerület legfiatalabb múzeumának két munkatársa, Perjéssy-Révész Antónia művészettörténész-muzeológus és Tamás István igazgató voltak.

Józsefváros az underground zenei élet egyik központja, itt rapalbum készül, rendszeresek a tehetségkutatók, nemrég pedig bárki kipróbálhatta, milyen egy popdalt átírni egy csapat kórusra. Amúgy meg mit keres itt Michael Jackson? Mi a közös Lady Gagában és Kodály Zoltánban? Erről is beszélgettünk Bősze Beával, a Hangképző Zeneműhely alapítójával, Artisjus-díjas énektanárral.

Megújuló podcastünk első adásában új házigazdáink egyike, Vincze Miklós építészeti szakújságíró Mélyi Józseffel, a Magyar Képzőművészeti Egyetem docensével és tanszékvezetőjével beszélgetett. A rendszerváltás után tényleg hirtelen kontroll nélküli giccsmámor lett a magyar köztéri szobrászat? Mi történt az utcákkal és terekkel? Miért állunk most egy óriási lehetőség kapujában? Fenyő Miklós, Kolodko, időutazó rikkancs, zsömlét kutyának kínáló kislány, és a Rádió egykori tömbjének szinte teljes pusztulása – ennyi fért a Vasárnap 8 nyitófelvonásába.

A 8 és fél óra rendhagyó adásában F. Szabó Emese, a Józsefváros Újság újonnan kinevezett főszerkesztője mutatkozik be. A beszélgetésben szó esik arról, honnan érkezett, hogyan látja Józsefvárost, szerinte hol a legjobb a kávé a kerületben, és persze az is, milyen irányba vinné tovább a lapot. Az olvasóknak nem kell radikális változásokkal számolniuk, sokkal inkább átgondoltabb témaválasztásra, alaposabban körbejárt helyi ügyekre, tematikus oldalakra és rugalmasabb szerkezetre. A podcastban is lesznek újdonságok: új hangok érkeznek, de egyelőre még titok, hogy kik ők. Azonban, ha követnek minket, a jövő heti adásunkban egyikőjük már fel is fedi magát. Továbbra is fontos marad, hogy a kerület fontos történetei és problémái minél több nézőpontból jelenjenek meg. Az adásból az is kiderül, hogy az újság szerkesztősége ezután is számít az olvasók visszajelzéseire, legyen szó javaslatról, kritikáról vagy olyan ügyről, amelyről érdemes beszámolni és közösen gondolkodni.

Mit jelent az, hogy egy gyereknek jogai vannak az iskolában vagy az óvodában? Ezt a témát jártuk körbe a 8 és fél órában Kegye Adél jogász, a Rosa Parks Alapítvány elnöke és a Gyerekjogi Civil Koalíció egyik vezetője segítségével. A beszélgetés apropója a koalíció átfogó reformjavaslata, amely gyerekjogi, gyermekvédelmi, oktatási és egészségügyi területeken sürget változást. Hogyan lesz a papírra vetett paragrafusból mindennapi gyakorlat egy tanteremben, egy óvodai csoportban vagy egy konfliktus kezelésében? Miért nem mindegy, hogyan reagál egy intézmény, ha egy gyereket bántanak, mit jelent valójában az inkluzív oktatás, és miért lenne fontos, hogy a roma, SNI-s vagy a szegénységben élő gyerekek ne a rendszer peremén, hanem a figyelem középpontjában legyenek? Ezekre a kérdésekre is keressük a választ. És talán a legfontosabb kérdés: milyen iskola lenne az, ahol a gyerekekről nemcsak beszélnek, hanem őket magukat is komolyan veszik és kikérik a véleményüket? Ha kíváncsi rá, milyen egy iskola, ahol a gyerek…

Nyolc-tíz éves kisfiúk a Dankó utcából zsidó prímásnővel együtt indultak európai körútra. A gyerekek zenélése gyakorlatilag túlélési stratégiává vált a cigány családok számára a húszas-harmincas években. A gyerekek bandákba verődtek, vagy egyedül játszottak, a nekik adott néhány pengő pedig a család számára létszükséglet volt. Ebből a jelenségből nőttek ki a rajkó zenekarok, a hat-, nyolc- vagy tizenkét éves cigánygyerekek alkotta zenekarok, amelyek a harmincas években világhírűvé váltak: Dél-Afrikától Svédországig rajongtak értük. Elképesztő sikerük viszont – talán meglepő módon – általában nem hirtelen társadalmi emelkedéshez, meggazdagodáshoz vezetett, hanem egy-egy kisgyerek turnéja a tágabb család megélhetését fedezte, a külföldi utazás után pedig a fiatal zenész visszament a szegénytelepre vagy a Dankó utcába, mondja Verő-Valló Judit, várostörténész, a Csakugyan legújabb adásában.

Ha valaki 30 éves kora alatt hajléktalanná válik, nagy eséllyel volt tapasztalata az állami ellátórendszerrel gyerekként. „Az ‘elsőként lakhatás’ (housing first) szemlélettel dolgozunk, ez Európa szerte bevett módszer a hajléktalanság megszűntetésére”, mondja Kovács Vera, az Utcáról Lakásba Egyesület (ULE) társalapítója a Csakugyan podcast legújabb adásában. „Ennek egyik alapvető gondolata az, hogy nem kezelni, hanem megszűntetni kell a hajléktalanságot. Sokszor olyan emberek is talpra tudnak állni ezzel a módszerrel, akik a hajléktalanszállókon nem tudtak előrébb jutni az életükben”, magyarázza a szakember. Mielőtt bárki megítéli a hosszan biztos lakhatás nélkül élő embereket, fontos tudatosítani, hogy nem mindenki egyenlő lehetőségekkel indul az életben: “Sok olyan ügyfelünk van, akinek gyerekkorától kezdve nem volt biztos lakhatása, és akinek az egész élete kiszolgáltatottságban zajlik. Számukra az, hogy évről évre új feltételeknek kell megfelelni, nemhogy nem segíti az előrelépést, hanem egyenesen…

Az iskolák nagy része nem tudja kezelni a bullying-helyzeteket, ahogy a szigorú rendszerbe nem illő gyerekeket sem. „Ha valaki bullyingban (bántalmazásban) érintett, nagyon fontos kérdés, hogy az, aki bántott, szándékosan tette-e ezt”, mondja Dr. Jármi Éva, szakpszichológus és bullying-szakértő a Csakugyan legújabb adásában. „Ezt még neurotipikus gyerekeknél is nehéz megítélni, az ADHD-s gyerekek esetében pedig például tipikus a szándékosság feltételezése, miközben az esetükben a figyelemzavar erősen érinti a gátló funkciókat, és nekik papírjuk van arról, hogy nehezen tudják magukat leszabályozni. Gyakori, hogy egy gyerek ‘állandóan piszkálja a padtársát’, és emiatt elkönyvelik őt bántalmazónak, miközben ő egyszerűen nem tudja legátolni azt a késztetését, hogy a másikat megbökje. Számára nem a megértés szintjén van a gond, ő érti, hogy mit várnak el tőle, tudniillik azt, hogy ne bökdösse a padtársát, de még mielőtt leállna szegény, győzött a domináns késztetés, és megtette, amiről egyébként pontosan tudja,…

„Ha nem tetszik, elmegyünk. Eltántoríthatatlanok vagyunk. Iskolában, munkában, politikában” „Amíg nem bukkant fel Magyar Péter, teljesen menthetetlennek tartottam Magyarországot”, mondja a Csakugyan legújabb vendége, a Z-generációs Farkas Péter. Nem azért érezte úgy, hogy van remény, mert teljesen azonosulni tudott a Tisza-párttal, hanem a közhangulatot látta reménytelennek. „Ami nekünk tetszett,” emeli ki, „az az volt, hogy olyan emberek álltak Magyar Péter mellé, akiknek jó a vibe-ja, akik hitelesek”. „A végtelen uszítás irritált, hogy mindennek Sorosról meg a háborúról kellett szólnia” – jelenti ki. Farkas Péter úgy véli, a generációja elsősorban az egészségügyben, a gyermekvédelemben és az oktatásban vár változást az új kormánytól.

Nem biztos, hogy van elég nagy társadalmi egyetértés egy teljes újrakezdéshez. „Még akkor is, ha főbűnösnek tekinthető, mi egy társadalmat alkotunk Mészáros Lőrinccel és Orbán Viktorral, ők nem idepottyantott emberkék, hanem a társadalmunk részei”, mondja Szabó Miklós kulturális antropológus a Csakugyanban, ahol az elszámoltatás és megbékélés lehetőségeit, illetve annak történeti örökségét vitattuk meg másik vendégünkkel, Zombory Máté történésszel. Azt akartuk megtudni, milyen történelmi példák vannak az elszámoltatásra, és amiben vagyunk, az rendszerváltásnak tekinthető-e. Illetve ha a történelmi példákra hagyatkozunk, innen hogyan tovább? „2010-ben fülkeforradalmat emlegetett a Fidesz”, mondja Zombory Máté, „az ehhez az állapothoz volt hasonló, hiszen a politikai berendezkedés is azonos maradt, az intézményi struktúra is. Vagyis valójában nem beszélhetünk rendszerváltásról”, magyarázza, ugyanakkor mindkét szakember hangsúlyozza, hogy mindmáig hordozzuk ’89 örökségét, vagyis az akkori rendszerváltás…

A gyűlölet kifújt - más csoportkohéziós elvet kell keresni. A választás eredménye most a győztest és a vesztest támogatót is nehéz helyzetbe hozta lélektanilag, magyarázza Bokor László, pszichiáter, pszichoterapeuta, pszichoanalitikus, csoportanalitikus a Csakugyan legújabb adásában. „Az, hogy az én térfelem veszít, egy nagyon fájdalmas dolog, hiszen mindez az identitásomat kérdőjelezi meg. Ezzel inkább érdemes együtt érezni, mint leverni és fokozni a fájdalmat, mert a fájdalomokozásból nem lesz együttműködés”, jegyzi meg a pszichiáter, majd, hozzáteszi, hogy „a nyertesnek sem könnyebb, mert neki is egy identitásváltozáson kell keresztülmennie”.

Az egyszülős lét fájdalmai, és ami segíthet ilyenkor. „Úgy jött létre az alapítvány, hogy ott voltam én egy kicsi gyerekkel egyedül, rengeteg kérdéssel és fájdalommal, és azt láttam, hogy semmilyen válasz nincs azokra a kérdésekre, amelyek bennem felmerültek. Az első 10-12 év pedig azzal telt, hogy senki nem értette, miért is akarok ezekről beszélni. Ez így ment 9 évvel ezelőttig, amikor meghallották azt, amit mondunk”, mesél Nagy Anna, az Üllői úton működő Egyszülős Központ elnöke a kezdetekről. Az egyszülős lét rengeteg szegmensét érinti az életnek, „nagyon komplex élethelyzet, gyakorlatilag nincs olyan rétege a mindennapoknak, amire ne lenne hatással”, magyarázza Nagy Anna. A helyzetnek mindenképpen van egy érzelmi oldala, vagyis az egyedüllét és a magány fájdalmával kell szembenézni, ugyanakkor egy nagyon praktikus része is: „eddig ketten kerestünk, most egyedül keresek. Lehet, hogy nem kapok tartásdíjat, de attól még a gyereknek ugyanannyiba kerül a cipője, ugyanannyiba kerül a lakbér, mintha ketten…

Végsőnek szánt számvetés, langyos sör, ’56 démoni emlékezete, súlyos áthallások a jelenbe. „Iszonyatosan benne van a levegőben a Kádár-korszak és Kádár János”, mondja Urbanovits Krisztina, színésznő, a Kádária című színdarab megalkotója a Csakugyanban. Az előadást a Studio K-ban játsszák, Kádár János áll a középpontjában, aki a hatalom átadását elodázva a múlton is töpreng, saját felelősségét az ország sorsának alakulásában hol felveti, hol elveti, eközben pedig a néző - az alkotók szándékától valószínűleg nem függetlenül - gyakran hasonlítja a hatalmat átadni képtelen vezető képét a jelen eseményeihez. Ennek kapcsán beszélgettünk Urbanovits Krisztina alkotóval és Rainer M. János történésszel.

Gyűlölettel nem lehet igazságosabb országot építeni - Bolba Mártával húsvétról, kampányhajráról, új utakról. „Számomra a húsvét a halált legyőző élet ünnepe: valami olyat teremt az Isten, amit korábban nem láttunk, lehet, hogy nem is létezett. Életet teremt ott, ahol nem volt élet”, mondja Bolba Márta, józsefvárosi lelkész, a Mandák ház és a Dévai Fogadó vezetője a húsvét kapcsán. Az ünnep végigkíséri a Mandák ház és a Dévai Fogadó életét is, ahol a háború elől menekült családok, főként édesanyák és gyermekeik vesznek részt a közösségi eseményeken: „a traumaeldolgozáshoz hozzátartozik a közösségben megélt öröm”, magyarázza Bolba Márta, „az, hogy az új eseményeket, a mindennapi tevékenységek örömét is meg tudják élni a résztvevők. Akik nálunk vannak, nagyon sok olyan fájdalmat hordoznak, ami a mindennapi életet ellehetetleníti. Családtagokat veszítettek el, odalett az életük, földig rombolták a házukat, és a traumatizált agy nagyon beszűkül, nehezen koncentrál a jelenre, csakhogy nagy részük kisgyermeket…

Nagy segítség, ha visszatalálunk a gyökerekhez, és nem a patológiában meg a rettegésben készülünk a szülésre. „Amikor szültem, utána gyakorlatilag elvesztettem a talajt a lábam alól, de nem láttam még, hogy a szülésélményem egy mélyen traumatikus esemény volt. Ez a második fiam születésekor vált tudatossá számomra. Csak ezután jutottam el egy olyan szakemberhez, akinek segítségével olyan tantuszok estek le, amik addig soha”, meséli Kiss Verus, egészségügyi szakújságíró, a Császárvonal megalapítója. „Eredetileg nem egy közösséget szerveztünk, csak rovatot, de úgy alakult, hogy a szakemberek és az anyák is egy közös térbe kerültek, közösséggé váltunk, ahol nincsenek béna kérdések és nincsenek tabuk.”

„Azért került a beleegyezés vagy konszent kérdése központi helyre manapság, mert egy nagyon régi adósságot kezdtünk végre törleszteni”, mondja Gyuricza Gergely, pop-art művész, pszichológus, az Urban Erotika kiállítássorozat megalkotója a beleegyezésről a beszélgetés kezdetén a Csakugyanban. „Egyszerűen borzasztó időszerű, hogy ezt társadalmi szinten megértsük.” A metoo kapcsán előtérbe került ez a fogalom, és elindult egy hatalmi átrendeződés is. Ennek során a férfiak kiszabadultak vagy kezdtek kiszabadulni a szerepeikből, magyarázza Gyuricza. „A modern kori maszkulinitásban történtek változások. Elvárások szintjén is más prioritások jöttek létre férfiaknál, mint a metoo előtt, vagyis teljesen más elképzelésekkel mennek bele egy kapcsolatba, mint előtte.” Az intézmények az utóbbi években komolyabban kezdtek arra vonatkozó szabályokat hozni, hogy hatalmi visszaélések ritkábban vagy lehetőleg egyáltalán ne történjenek meg, a pszichológus és pop-art művész szerint pedig ez jó és üdvözlendő, mert „a hatalmi…

„Egy kampánynak nem kellene agresszívnak lenni”, mondja Szél Dávid pszichológus a Csakugyan legújabb adásában, majd hozzáteszi, hogy „általában szeretem megérteni a dolgokat, de most nem látok más célt ebben a kampányban, mint az ártást és a félelemkeltést. Ez mindenkinek káros. Nemcsak a gyerekeknek, hanem a szülőknek is egyébként. Pártszimpátiától függetlenül.”

Mit hoz az új kerületi drogstratégia, és mit érhet el a kormányzati drogpolitika változása nélkül? Szép, de közepesen optimista helyzetkép. „Rövid távon nincs olyan univerzális megoldás, ami azt eredményezné, hogy hirtelen eltűnjenek a szerhasználók az utcáról”, mondja Sárosi Péter, drogpolitikai szakértő, a KEF szakmai társelnöke a Csakugyan legújabb adásában a kerület új drogstratégiája kapcsán. A stratégiát február 26-án fogadta el a képviselő testület, megalkotását számos felmérés, tanulmány, lakossági és szakmai egyeztetés kísérte. A dokumentum a következő évekre határozza meg, hogyan reagál a kerület a szerhasználattal kapcsolatos egészségügyi, szociális és közbiztonsági kihívásokra. A stratégia négy pillérre épül: megelőzésre, kezelésre, ártalomcsökkentésre és kínálatcsökkentésre.

Dobogósok vagyunk a világranglistán, a társadalom minden szintjén ott van, közben alig jövünk ki a szégyenspirálból, pedig van más út is. „700 ezer és másfél millió közé szokták tenni az alkoholhasználati zavarban érintettek számát, szóval bátran ki lehet mondani, hogy az egyik legsúlyosabb közegészségügyi, társadalmi, mentálhigiénés problémáról van szó Magyarországon”, mondja Verdes Tamás addiktológiai konzultáns a Csakugyan legújabb adásában. Felhívja a figyelmet, hogy az alkoholizmus ma már megbélyegző, stigmatizáló kifejezésnek számít: „az, hogy valaki alkoholistának tartja magát, ronthatja a felépülése esélyeit. Könnyen úgy érezheti emiatt, hogy ő úgy rossz, ahogy van, és emiatt elvesztheti a motivációt a felépülésre. Viszont ha azt mondja magának, hogy alkoholhasználati zavarral küzd, akkor ez csak annyit jelent, hogy rosszul áll valamihez az életében, ezen pedig lehet változtatni.”

Túlélési stratégiák a mesterséges intelligencia világában, fegyverkezési verseny, szelid optimizmus - folytatódik az MI-podcast. „Aki nem fogja használni az eszét, sajnos lemarad, és abszolút versenyhátrányból indul”, hiába áll rendelkezésére bármilyen program, mondja Koren Balázs, mesterséges intelligencia (MI) szakértő, a Biatorbágyi Innovatív Technikum és Gimnázium matematika tanára, a Yettel Prosuli szakmai vezetője a Csakugyanban. Mivel ma “nincs az a munkahely, ami biztos pont volna az életünkben”, csak az tud felszínen maradni, aki képezi magát, és nem fogadja el automatikusan az algoritmus válaszait. „Hiszek az edukáció erejében. Minél több embernek nyissuk ki a szemét, hogy nem lehet hátradőlni, és mindent elfogadni, ami velünk szembejön”, emeli ki. Ez azért is rendkívül fontos, mert a legnagyobb probléma az MI-vel, hogy az emberiség irányíthatóvá válik, és ezt például a for profit cégek minden szempontból kihasználják. A mesterséges intelligencia szabályozásával kapcsolatban úgy véli, „amíg az MI…

A Tisza roma stratégiája egyelőre nagyon sok kérdést vet föl, mondja a szakértő. „Svábnak lenni pontosan ugyanolyan rossz, mint cigánynak”, mondja Pletser Ági, tapasztalati szakértő, a Taléta Interkulturális Központ és Inkubátorház egyik alapítója, a gyermekszegénység szakértője a Csakugyan legújabb adásában, amikor a származásáról beszél. Édesapja sváb származású, édesanyja cigány, és úgy véli, „mindkét közösség nagyon zárt. A svábok között cigány voltam, a cigányok között sváb. A sváboktól a munka kötelességét tanultam meg, a cigányoktól pedig a családi összetartozást, az érzelmek azonnali megélését, ami a svábokra annyira nem jellemző. Tőlük viszont megtanultam, hogyan tudok beilleszkedni az intézményrendszerbe.”

A nők sokkal-sokkal tudatosabban vannak a testükkel és annak változásaival, mint anyáink voltak, nagyanyáinkról nem is beszélve, mondja Jarovinszkij Vera, tanácsadó szakpszichológus, kiképző táncterapeuta a Csakugyanban a menopauza kapcsán. A szakpszichológus kifejti, hogy a menopauza során egész egyszerűen egy olyan változás zajlik bennünk testileg és lelkileg, aminek nem egészen tudjuk, hogy mi lesz a kimenetele. „Azt persze tudjuk, hogy az ösztrogénszint lecsökken és a petefészek le fog állni, de hogy ez milyen hatással lesz ránk, nem jósolhatjuk meg előre. Viszont az, hogy egy nő mit él át ilyenkor, nagyon függ attól, hogy milyen a története, milyen kapcsolatban volt a nőiségével, mennyit sérült, hogyan élte meg az ehhez kapcsolódó eseményeket, a szülést, veszteséget, vetélést, menstruációt, szexualitást.”

Az egyedül élő nő jelenségét alig tudták megemészteni az első világháború utáni években. Gobbi Hilda volt ebben az egyik úttörő. „A 19. században már tömegesen jelentek meg egyedülállók a fővárosban, nemcsak férfiak, hanem nők is, de nagyjából az első világháború utánra alakult ki az, hogy egy nő lakhat egyedül, és nem vetül rá a prostitúció árnyéka azonnal. Korábban általában a keresete sem engedte meg, hogy ezt a fajta lakást kifizesse”, mondja Verő-Valló Judit, szociológus, történész, az Egyedül a nagyvárosban: Garzonotthonok és lakóik Budapesten a 19. század derekától az 1940-es évekig című könyv szerzője, aki a budapesti garzonlakások és a lakások bérlőinek életét kutatta. „Nagyon nagy ellenállásba ütközött a garzonlakások építése”, meséli, a korabeli sajtóban megjelent vélemények alapján azért is tekintették „nemzetgyilkos” lakástípusnak, az “egy se-rendszer” népszerűsítőjének a garzont, mert úgy vélték, a fiatalok a kis lakások miatt nem alapítanak családot. Mindeközben a ’30-as évek végére a házakban…

Józsefváros, második világháború, Holokauszt - performansz és előadás fiatalokkal a Kesztyűgyárban. Fény, durranás, zápor címmel 10 fiatal előadásában színházi emlékfejtésre hívja a nézőket a Kesztyűgyárba és környékére az Emlékezés Színháza a Holokauszt emléknapjához kapcsolódóan. Az előadáson középiskolások szerepelnek, akik a közelmúltban interjút készítettek idős, háborút megélt emberekkel. „Maga a Teleki tér története nagyon különleges, mert itt a nyilas hatalomátvétel másnapján beszélhetünk egy fegyveres ellenállásról a németek és a nyilasok ellen. Ez egy különleges dolog, viszont rengeteg kérdést vet fel, és szinte csak a szóbeli emlékezet őrzi, bár igaz, hogy tíz éve előkerült valakinek a naplója, aki ott volt, és részt vett az ellenállásban”, mondja a Csakugyanban Kallós Viola, társadalmi-politikai színházi szakember, közösségi színházi rendező a kerületben Kis Varsónak nevezett, az elbeszélések szerint néhány napig tartó spontán fegyveres ellenállásra utalva, és hozzáteszi, „mi a háború megélt,…

Egy tisztes őszes halánték most kinek is ajándék? - krízisről, életközépről, változó testi igényekről, férfi klimaxról beszélgettünk Kozma-Vízkeleti Dániellel a Csakugyanban „A fiatal lányokkal való flörtölés és kapcsolatkeresés a középkorú férfiak részéről egyfajta válaszkeresés azokra a kérdésekre, amelyeket a negyvenes-ötvenes életkor elénk tár. Ezt életközépnek hívjuk, és a nőknél is megjelenik. Ez az az időszak, amikor leesik, hogy körülbelül annyi van hátra, amennyit eddig éltünk. A félidő pedig óhatatlanul egy mérlegvonás: mivé akartam válni, mi az, amit ebből elértem, hol tartok az életben? Helyemen vagyok-e? Ezek a kérdések belül ott munkálnak. Mi az, ami kimaradt? Mindezekre egy talán kevéssé adaptív válasz a párkapcsolatok halmozása, és sokszor átmeneti is. Ennél még gyakoribb reakció az, hogy a férfiak a karrierre helyeznek nagyobb hangsúlyt, vagy esetleg pályát váltanak”, mondja Kozma-Vízkeleti Dániel, családpszichoterapeuta a Csakugyanban, amelyben a férfiak életközepi krízisét kutatja Imre…

A hospice-rendszer hiányosságairól, az életvégi lehetőségekről, az otthonápolás jelentőségéről és a betegek vágyairól beszélgettünk Szöllősi Melindával „Mi a családban nem tudtunk beszélni édesapám betegségéről főként azért, mert traumatizált minket az, ahogyan közölték velünk a diagnózist. Ezért tudom, milyen dinamikája van annak, hogy egy család nem tud a családtaggal beszélni arról, hogy meg fog halni. Nekem borzasztó arra gondolni, hogy édesapám a halálra vonatkozó gondolataival teljesen magára maradt, és azóta nagyon-nagy erővel képviselem azt, hogy erről fontos nyíltan kommunikálni, sokat segít a betegnek, ha ez az izoláció nem alakul ki, ráadásul azokat az ellátásokat, amelyekre a hospice fókuszál, csak akkor lehet igazán felmérni és biztosítani, ha ez a téma nem titok”, meséli Szöllősi Melinda biológus, szakmapolitikai szakértő, az életvégi ellátás fejlesztésére fókuszáló Pallium Intézet alapítója, az ELTE TáTK Szociológia Doktori Iskola doktorjelöltje a hospice kapcsán a Csakugyanban.

A humor segít az érzékeny témákhoz nyúlni. Kicsit, mint felvágni egy gennyező sebet. „Azt szeretem elmondani egy slam előadásban, amikor én magamat meghaladtam, azt a folyamatot, amikor megváltozott a gondolkodásom és a valamihez való viszonyulásom. Előfordul, hogy ezeknek a szövegeknek a düh és elégedetlenség a motorja”, mondja a Csakugyanban Horváth Kristóf - Színész Bob, színész, slammer, rendező, tehetséggondozó és pedagógus. Emellett „viszolygok a nagyon kitett érzelmektől, főleg, ha egy előadás nagyon akarja, hogy érezzek valamit, és azt sem szeretem, amikor megmondó emberek vannak a színpadon, egyre kevésbé vagyok fogékony az ítélkezésre”.

Napi szinten beszél a hősiességről, a csalódásról és a veszteségről. Az ostrom és 1956 szempontjából Józsefváros felülreprezentált, mondja Fris E. Kata, várostörténész a Csakugyan podcastban. 1944-45 telén a Horváth Mihály téren, a Teleki téren és a Kálvária téren nagy harcok voltak. A házakon látható golyónyomok is ezt tükrözik, viszont nehéz eldönteni, hogy melyik időszak nyomait látjuk, mert ugyanolyan típusú fegyvereket használtak mindkét alkalommal. A különbség az útvonalakban jelenik meg és a fotók segítenek még azonosítani a nyomok eredetét. Fris E. Kata és Gutjahr Zsuzsanna, a Tűzfalon túl csoport aktivistájaként meséltek a józsefvárosi golyónyomok eredetéről és üzenetéről podcastunkban. A Tűzfalon túl csoport egyéni, helyi megemlékezéseket is szokott tartani október 23-án, télen pedig, decemberben és januárban ostromsétát szerveznek, amelynek során meg lehet látogatni az ostrom legfontosabb helyszíneit a kerületben, és a házakon levő nyomokat is követik a kerület története iránt érdeklődők.

Az adja vissza az emberi méltóságot, ha testvérként szólok a másikhoz - adventi beszélgetés Hofi atyával. „Nyitogatom a szívemet, hogy egyre nagyobb hely legyen az emberek számára és Jézus számára. Ez az advent egyik legfontosabb üzenete”, mondja Hofher József, vagyis Hofi atya, jezsuita szerzetes és pap, akit a Csakugyanban arról kérdeztünk, hogyan tudunk az ajándékozás mellett készülni az ünnepre, a listaírogatás mellett mire ad még lehetőséget nekünk, ha megpróbálunk figyelni a belső hangokra is.

Olcsó és egyszerű boldogságról, makacsul ragaszkodó egóról, generációs traumákról beszélgettünk Szilágyi Tamással. „Rá tudsz jönni arra, hogy a boldogság végső soron egy mérhetetlenül egyszerű és olcsó dolog”, mondja Szilágyi Tamás, pszichológus, a Nyílt Osztály Instagram és TikTok csatorna megalkotója, amikor buddhista kolostorban eltöltött idejéről mesél a Csakugyanban. „Az egész csak annyin múlik, hogy ha valamit csinálunk, akkor oda tudunk-e fókuszálni. Ez a fajta koncentráció, ez a mindfullness, a boldogság felé vezető út”, teszi hozzá a valaha hivatásos pókerjátékos.

„Tehetetlen voltam, ennyi gyereknek egyszerre nem tudtam biztonságot adni” A Covid alatt kezdett el dolgozni egy átmeneti gyermekotthonban Raubinek Lili, táncos, koreográfus, édesanya, csecsemőgondozó, és az ott szerzett tapasztalatokat sűrítette bele a Trafóban még látható Respect for the 23.000 című előadásába. Két és fél év gyermekotthoni munka után úgy érezte, hogy abba kell hagynia, mert nem tud mit kezdeni azzal a tehetetlenséggel és frusztrációval, ami felgyűlt benne a munka során. „Nagyon ki tudják hozni ezek a helyzetek a legsérülékenyebb részemet és a bennem rejlő agressziót. Borzasztóan pusztító érzés, amikor annyira kivan egy gyerek, hogy elkezd zúzni, és én nem tudom egyedül megvédeni sem őt, sem a többit, és ott állok teljesen eszköztelenül. Tehetetlen vagyok, nincsen eszközöm arra, hogy egyszerre ennyi gyereknek adjak biztonságot, így végül ők is elárulnak engem és én is elárulom őket”, meséli az élményeit Raubinek Lili a Csakugyanban. „Sokszor voltam velük egyedül, és úgy nem tudtam sokáig…

Nem volt időnk átállni a városi életmódra, de közben az evolúciót meg lelassítottuk. A kommunikációs forradalom ötven éve kezdődött, az ipari forradalom nagyjából kétszáz éve, a neolitikus – mezőgazdasági forradalom – tizenkétezer ezer éve volt, a Homo habilis megjelenése kétmillió éve. A mi néhány ezer éves civilizációnk, a letelepült városokban való élet, amely hat-nyolcezer éve létezik, kevesebb, mint egy százaléka a Homo sapiens történetének, vagyis genetikailag nem erre az életmódra vagyunk hangolva, mondja Bereczkei Tamás evolúciós pszichológus és biológus, az Elhangolódás című, frissen megjelent könyv szerzője a Csakugyanban. Az elmúlt tízezer évben az emberi genetika nem sokat változott, így valóban a barlanglakó őseink agyával lépünk bele a civilizációba, nem volt időnk átállni genetikailag erre az életmódra. A kulturális fejlődés nagyon gyors, csakhogy a szükséges idegrendszeri változásokhoz több tíz- vagy százezer évre volna szükség.

Józsefváros új stratégiát dolgoz ki, hogy minden szépkorút elérjen. Országos viszonylatban már most is jól áll a kerület. A józsefvárosi idősek lehetőségei nagyon különbözőek, egészen eltérőek a jövedelmeik, ebből fakadóan egyáltalán nem ugyanolyan segítségre van szükségük, fejti ki a Csakugyanban Bagyinszki Dóra, szociálpolitikai ügyintéző, aki az önkormányzat idősellátási politikájával is foglalkozik. A 65 év felettiek jó része egyedül él, sokan nagyon rossz anyagi körülmények között alacsony nyugdíjjal, teszi hozzá. A kerületi stratégia idősellátás témában most íródik, ehhez a lakók véleményét szeretné kikérni az önkormányzat, a stratégiát a valós igények alapján fogják jövőre összeállítani. Ugyanakkor Józsefváros országos viszonylatban kiemelkedő kerületnek számít, itt öt státusz is van az idősgondozásban, ez rengeteg, emeli ki Bene Lászlóné, Gizi, a Józsefvárosi Szociális Szolgáltató és Gyermekjóléti Központ (JSZSZGYK) intézményvezető helyettese, a Házi Segítségnyújtás és Étkeztetés szakmai vezetője.…

„Most nem tudok elképzelni olyan tökéletes botrányt, ami felülírná a már kialakult pártpreferenciákat” - Bojár Ábel, politológus, és Dercsényi Dávid, főszerkesztő, a vasárnapi választás eredményéről és az országos kilátásokról. Az eredmény, Horváth Alexander győzelme, meglepő volt ahhoz képest, mennyire megosztottnak tűnt az ellenzék által alkotott frakció, ezek alapján nem lehetett ilyen sima győzelemre számítani, mondja Bojár Ábel, az Europion közvéleménykutató intézet kutatási igazgatója, politológus, a Csakugyan különadásában. Ez annak ellenére igaz, hogy a közvélemény kutatások a Fidesz jelentős gyengülését mutatják főleg a fővárosban, így persze volt esély a gyengébb Fidesz-szereplésre is. „Hagyományosan, amikor jól sikerül a mozgósítás, akkor az a Fidesznek kedvez”, jegyzi meg emellett Dercsényi Dávid, a Józsefváros Újság főszerkesztője, a vasárnapi választás viszont most az ellenkezőjét mutatta. Bojár szerint még megfigyelhető volt, hogy „az ellenzéki szavazók megtanultak koordinálni, kiválasztani a…

„Egyáltalán nem kell kétségbeesni. Gondolkodni kell” – mondja a szakértő. Már réges-régen része az életünknek a mesterséges intelligencia (MI), most a Chat GPT és más MI-applikációk miatt beszélünk róla sokat, de az MI valójában 1950 óta része az életünknek, mindenki használja, akinek például okostelefonja van. Ez nem változott meg, csak az, ahogyan az MI-vel kommunikálunk, vagyis hogy beszélgetni tudunk vele. Ez okoz egy áttörésszerű érzést, magyarázza a Csakugyanban Koren Balázs, MI-szakértő, a Biatorbágyi Innovatív Technikum és Gimnázium matematikatanára, a Yettel ProSuli szakmai vezetője, robotikatanár, robotika bíró. „Eddig bináris volt a kommunikáció: vagy elfogadtuk, amit mondott, vagy elutasítottuk”, mondja. Most már visszakérdezhetünk.

Haláltalanítottuk a társadalmunkat, elfelejtettük a rítusainkat, pedig szükségünk volna rájuk. A halál témaköre tabunak számít, nem szeretünk róla beszélni, nem találjuk a helyét az életünkben, mondja Sipőcz Diána, kulturális antropológus, a Méltóság Alapítvány társalapítója, az életvégi spiritualitás kutatója a Csakugyan legújabb adásában. „Haláltalanítottuk a társadalmunkat, elfelejtettük a rítusainkat, pedig ez nem volt így minden történelmi korban és most sincs így minden társadalomban.”