Felütés - Zenei Podcast - Hallgatás Online

Különleges korszak volt ez a 90-es évek a magyar rocktörténet szempontjából. Már mindenki arccal nyugat felé fordult, mégis sokakat felkészületlenül ért az a kulturális cunami, amelyet hirtelen be kellett fogadni, feldolgozni és valamilyen formában magyarra fordítani. Egyszerre jelentek meg olyan produkciók, amelyek megszólalásukban teljesen a nyolcvanas években ragadtak, míg mások szűkös eszközeikkel az új idők új zenéit hozták el az országba: a hardcore-tól a crossoveren át a nu metalig szinte mindent. A Felütés 101. részében az 1999-ig bezárólag megjelent legfontosabb magyar rocklemezeket tárgyaltuk.

A Felütés 5. szülinapi buliján tartottunk egy tombolát. Az est teljes bevétele a 'Hintalovon' Gyermekjogi Alapítvány számára ment, az értékes díjak mellett pedig bedobtuk a lehetőségét, hogy a 100. adásunk témáját egy szerencsés résztvevő választhatja majd ki. Márk tombolaszámát húztuk, ő pedig Gary Numan korábbi zenekara, a Tubeway Army 1979-es Replicas című albumát választotta. A lemez nagy hatást gyakorolt Manson és a NIN munkásságára, a sci-fi könyves és filmes műfajára, a Szárnyas Fejvadászra, és a teljes popkultúrára. Íme a 100. rész!

A magyar elektronikus zene megítélése igen mostoha. Megjelenése idején az a széleskörű társadalomtudományi érdeklődés, ami a hazai beatzenét övezte elmaradt. A problémát tovább mélyíti, hogy felfutása egybeesett a rendszerváltással és az országban hirtelen megjelenő illegális kábítószerpiac térnyerésével. Mivel nagyrészt instrumentális műfaj, az idősebb és felsőbb körök számára nem volt dekódolandó üzenet, mint korábban a rockzene esetében. Pedig ez a generáció nagyon akart valamit, a partikon most már több generáció szocializálódott és jó lemezekben sem volt hiány. Magyar zenés sorozatunkban felidézzük a magyar elektronikus zene néhány fontos albumát, néhány kedvenc lemezünk segítségével.#podcast #magyarzene #zene #disco #techno #goa #drumandbass

Mi a különbség fontos és jó lemez között? A fontos albumok nyomot hagynak, még akkor is, ha művészi értelemben nem az előadó csúcsteljesítményei? Ezek a gondolatok és kérdések fogalmazódtak meg bennünk, amikor megérkezett a Telex „100 legfontosabb lemez” című kiadványa. Fogtuk hát, és összehasonlítottuk a 2008-as „303 magyar lemez, amit hallanod kell, mielőtt meghalsz” című kötettel, amelyet annak idején a magyar zenei újságírás krémje állított össze. Persze a saját szempontjainkat és okfejtéseinket is hozzátettük, sőt műfajokra is lebontottuk az egészet. Elsőként következzenek a magyar alternatív zene legfontosabb kiadványai!Sajnos történt egy kisebb baleset Imi kamerájával, így a jobb felső sarokban ezúttal fogadjátok szeretettel Gróf Balázs zseniális alkotását, amely méltó módon pótolja műsorvezetőnk jelenlétét.

A 2025-ös évben két olyan tudományos konferencia is lezajlott országunkban, amelynek fő tárgya a popkultúra, azon belül is a metál- és rockzene volt. Az egyik, az elképesztő sikerű I. Interdiszciplináris Metál Konferencia az ELTE szervezésében, a másik pedig az IKONIK kutatócsoport „A zene mindenkié” című, kétnapos eseménye a Magyar Zene Házában.Imi a téma két szakavatott hazai hősével, Dr. Fejes Jánossal és Takáts Márk Dáviddal beszélgetett rendkívül jó hangulatban. Megtekintését nem csak bölcsészeknek ajánljuk, hanem mindenkinek, hiszen lehet, hogy a gyerekeitek már erről (is) fognak tanulni a suliban!

Kicsit nehéz beszélni egy olyan zenekarról, amely a legemblematikusabb slágerét, a Creep-et, már karrierje elején megírta. Mégis az a nívó és rendkívül magas színvonal, amelyet a mai napig képviselnek, nagyrészt annak köszönhető, hogy később végleg hátat fordítottak annak az alternatív rock–grunge iránynak, amelyben ez a dal megszületett.Helyette sorra érkeztek a kísérletezőbb albumok, amelyek közül a legékesebb darab az 1997-es OK Computer. Ez a lemez évekkel a millenniumi fordulat előtt ráérzett a technológiai szorongásban rejlő, kibeszélendő problémákra.Abban valószínűleg az egész brit színtér egyetértett, hogy a kilencvenes években valamit kezdeni kell az élet egészével – gondoljunk csak a Blur második lemezére a Modern Life Is Rubbish-ra. A rave-kultúra és a britpop optimizmusa azonban az ezredfordulóra gyorsan szertefoszlott, és a Radiohead harmadik albuma ebben mindenképpen sorsfordító szerepet játszott.#radiohead #creep #thomyorke #90s #podcast #alternativerock

Műsorunk második részében a rendszerváltás korának supergroupjait és az elmúlt harminc év termését szemlézzük. A műsor első felében Tátrai Tibor munkásságára koncentráltunk, aki önmagában is egy intézményesült supergroup-gyártó nagyhatalom.A kilencvenes évek elején lehet, hogy megfizetni nem tudtad, de elméletben legalább adott volt a lehetőség, hogy magyarként bármikor Amerikába repülj – így miért is lepődnénk meg azon, hogy a Tátrai Band egy New Yorkról szóló dallal hódított?Eljutunk majd a legendás Boom Boom zenekarig és a Hendrix előtt tisztelgő Magyar Atomig is. Szóba kerül a nem túl hosszú életű Jack Jack formáció, a progresszív rockos Turbo, és arról is értekezünk, vajon supergroupnak tekinthető-e az Apey & The Pea.#magyarzene #podcast #tátraiband #lazarvs #turbozenekar #tátrai #godfater #rockzene #borlaigergő

Az ötödik szülinapunk környékén annyira nosztalgikus hangulatba kerültünk, hogy a „vissza az alapokhoz” metódus szellemében készítettünk egy nagyon hagyományos lemezkibeszélő műsort – nagyon hagyományosan kép nélkül...Ha viszont egészen őszinték akarunk lenni, akkor csak hibáztunk, és véletlenül nem kapcsoltuk be a kamerát, de most is, mint minden hasonló esetben, a „trúság” áldásos leplét magunkra öltve álcázzuk fogyatékosságaink tényét.De kiről is szól a műsor?Röviden: Peter Steele-ről. A brooklyni óriásról, aki egyszemélyben volt törvénytisztelő nyárspolgár, akinek életében eszébe nem jutott volna biztonságos, szűk környezetéből kimozdulni – és a goth szexistenről, akinek nők ezrei hevertek a lába előtt, amerre csak hajlandó volt turnézni a világban.Közben pedig zenekaraival, a Carnivore-ral és a Type O Negative-val, a metálzene mérföldkövévé (vagy inkább égig érő világítótornyává) avanzsálódott.Sötétség, vér, szuicid hajlamok és rengeteg erotika – terítéken a Bloody Kisses és az October Rust.

Az előző adásban kedvenc supergroupjainkat vettük górcső alá – most pedig hazai vizekre evezünk. Ezúttal a magyar rocktörténelem aranykorát idézzük fel: a Taurus, Skorpió, Locomotiv GT indulásától egészen a rendszerváltásig követjük nyomon, hogyan születtek a hazai „szupercsapatok”, kik formálták a korszak hangzását, és milyen hatással volt mindez a mai magyar zenére.

Mi történik, amikor zenei óriások összefognak, és a rivaldafény helyett egymás energiájából táplálkoznak? A ’90-es évek és az ezredforduló rockszíntere igazi kincsesbányát adott a rajongóknak: olyan supergroupok születtek, mint a Down, a Mad Season vagy az Audioslave, amelyek nemcsak tagjaik múltbeli sikereiből éltek, hanem új irányokat mutattak a rockzenének. De vajon mitől működik egy supergroup, és miért bukik el egy másik? A Felütés legújabb adásában ezt a különleges jelenséget járjuk körül, legendás példákkal és tanulságos történetekkel.

Az elmúlt hetekben több olyan koncerten is részt vettünk, amit már túl az adott előadó karrierjének csúcsán tekinthettünk meg. Győz a nosztalgia akkor is, ha már nem a régi az énekes? Lehet a korra fogni a hibákat? Belépett Axl a Mickey Mouse klubba? És akkor Sting miért nem? Amíg erre a kis kibeszélőre készültünk, elveszítettünk egy igazi legendát, de az ő búcsúkoncertjéről amúgy is szerettünk volna néhány szót ejteni.

Mi a feladata egy popsztárról készült életrajzi filmnek? Tekintsük puszta marketingterméknek, amely az adott előadóról kialakult heroikus képet kell, hogy megerősítse az emberek tudatában? Egy erre vállalkozó filmesnek érdemes egyáltalán önálló művészi vízióval előrukkolni? Az írók és rendezők nincsenek könnyű helyzetben, hiszen művük hőse nem saját fantáziájuk terméke. Az alkotóknak sokszor pereskedő multicégek, jogvédőirodák, dühös örökösök hadával kell szembe néznie és a kifosztott maradékból főzni egy finom vacsorát. A Felütés legújabb adásában felhozunk néhány jó és kevésbé jó példát erre a hálátlan műfajra vonatkozólag.

Milyen volt a Korn, a Linkin Park vagy a Slipknot az osztrák határon túl?

Az adásban tárgyalt dalok gyűjteménye: https://open.spotify.com/playlist/0VWHr0m6OOjwrURWEZddd2?si=1de8500995b04edbA csatorna történetében második alkalommal foglalkozunk a One-hit Wonder jelenséggel és ahányszor újra nekiesünk a témának, mindig fel tudunk hozni 10-15 olyan releváns produkciót, akikről érdemes szót ejtenünk. Korszakhatárnak ismét 1990-et lőttük be, fókuszban az időszak alternatív egyslágereseivel. Neveket nem is mondunk a hiphop gigaslágertől, a grunge dalból ausztrál popslágerré torzult szerzeményen át az ezredforduló garázsrock robbanásáig lesz itt minden!#zenekar #fesztivál #coolio #therasmus #rock #grunge #numetal #90severgreen #történelem #natalieimbruglia

Mióta David Bowie távozott, biztosan tudjuk, hogy szépen öregedni és az utolsó pillanatig nagybetűs szerzőnek/előadónak maradni igen is lehetséges. Trent Reznor, ha nem is követi az egykori popsztárt ezen az úton, de mindenképpen ért ahhoz, hogyan kell elengedni, átlényegülni és korához hűen aktuálisnak maradni. Persze a Nine Inch Nails egyszemélyes agya az idő múlásával egyre inkább visszavonulót fúj a rivaldafényből és elrejtőzik ott, ahol mindig is igazán otthon érezte magát: a stúdiók árnyékában és a keverőpultok mögötti világban, hogy onnan zúdítsa ránk továbbra is magas igényű muzsikáját. Most azonban karrierje első (sokkal vadabb) évtizede kerül terítékre, elevenítsük fel a Pretty Hate Machine, The Downward Spiral és a The Fragile albumokat.

“Ezért is tört meg a grunge-korszak, mert az embereknek azt vették ki a kezükből, ami a legtöbbet ért: az emberséget, a normalitást, a humanitást.” – Nyilatkozta Bozi Tibor fényképész egy Magyar Zene Házás podcastban, aki tisztességgel végig fotózta a korszak nagyjait az aranykorban. Bizony a kockás inges, tornacipős amerikai szegénylegény mítosza dollárhegyeket hozott a kiadóknak, 1994 után pedig megindult a stílus felhigítása és plasztikázása. Az ezredfordulóra sikerült a műfaji manírokat odáig dagasztani, hogy a rádiós konzervzene és zenecsatornás giccs abszolút klisézenekaraivá torzuló, milliókat hozó fejőstehén legyen. Tartsatok velünk és merüljünk mélyre!

Nyakunkon a fesztiválszezon és ennek örömére gondoltuk szemezgetünk, hogy mit kínál idén az ipar csatornánk tematikájával egybevágó szelete. Ráadásként pedig megálltunk egy pillanatra és elbeszélgettünk a csatornánk múltjáról és jövőjéről! Tartsatok velünk!#numetal #cypresshill #kor #linkinpark #fesztivál #novarock #slipknot

tt a megújult Felütés zenei Podcast első adása, mostantól videós tartalommala Lángoló stúdiójából! Nagyszabású váltáshoz pedig nagyszabású zenekar illik,így elhoztuk nektek a már annyiszor kért és ígért adásunkat az AC/DC zenekarról.Minden bizonnyal a xx. század könnyűzenéjének legtöbb emberre hatást gyakorló produkciójáról beszélünk, rendkívül izgalmas életúttal! Műsorunkban végig követjük, ahogy a rejtélyes Ausztráliából meghódítják Európát, aztán egy tragikus énekescsere után az egész világot. Tartsatok velünk!

"Az Oasis-nek nem rajongói vannak, hanem drukkerei." Új adásunkban a britpop legismertebb zenekaráról beszélgettünk, újjáalakulásuk, valamint első két lemezük 30. évfordulója alkalmából. Szó volt még persze riválisaikról, a Blur-ről, a fociról, a beszólogatásokról, a HS7-ről és arról, hogy vajon miért akar ennyi ember ennyi pénzért látni két csávót, akiknek semmi kedvük egymáshoz. És kíváncsiak vagyunk rátok is, IMÁDJÁTOK vagy UTÁLJÁTOK? Nincs köztes út!

30 éves lett a grunge-korszak (öhömm... a seattle-i szcéna) egyik utolsó, igazán nagyot szóló lemeze, a Soundgarden Superunknown című csúcsműve. A néhai Chris Cornell által vezetett csapat zenéjében ott volt a Beatles, Zepp, a Sabbath, ám különleges hangszeres játékukkal, sokszor "furcsa" hangzásaikkal, váltakozó ütemmutatókkal és a mindezek fölött sikoltó énekhanggal egyedi, utánozhatatlan világot teremtettek. Közben pedig képesek voltak DALokat, sőt, világslágert is írni. A Felütés 82. adásában egy zseniális együttesről beszélgettünk, a Superunknowns nevű hazai Soundgarden tribute zenekar énekesével, Székely Marcival. Ha kedvet kaptatok, április 6-án a Muzikumban a banda a teljes lemezt el fogja játszani, ne hagyjátok ki!

Nick Cave szinte iskolapéldája a mindig megújulni tudó művész archetípusának. Több évtizedes kultstátusza egészen biztosan köszönhető annak, hogy muzsikájába legalább annyira belefér a punkos lendület, mint a mélyről jövő istenkeresés, de slágerlistás popduett is belefér az életműbe, mindez a csapongás pedig érezhetően egy belső vívódás (pozitívabb szemléletben - fejlődés) önazonos eredménye. Nemrég magyarul is megjelent interjúkötete "Hit, remény és vérontás" címmel, melynek fordítójával Német Róberttel beszélgettünk arról, kinek mit jelent az ausztrál prédikátor. A felvétel után másnap fogadott minket a hír, hogy Nick Cave és zenekara, a Bad Seeds nemcsak új albummal jelentkezik idén, de a lemezbemutató turné hazánkat is érinti.

Nagy kedvencünk volt a KETTŐNÉGY csatorna. Az egyik videójukból rémlett, hogy Dani is nagy INCUBUS rajongó, ahogy én is. Arra gondoltam, "bárcsak itt lenne velem" és beszélgetnénk egy jót az idén újrafelvételes kiadást is kapó, 23 éves 'Morning view' kapcsán. - "Benne vagy?" - kérdeztem... "próbáltál ilyet valaha?" - Nem még, de ha nem kell "Mexikó"-ig mennem, "délelőtt 11"-re ott vagyok. - felelte. - Remek, ha esik, felvesszük az "esernyőm alatt". Nos, a lemez egyikünknek sem "csak időszakos" dolog volt. Máig nagyon szeretjük. Jót beszélgettünk, szerencsére nem lett "visszhang"-os és nem került "vér a padlóra". "Körbe" értünk. "Örülök, hogy megismertelek", Dani! (Az "aqueous transmission"-t már sehogyan sem tudnám beleerőltetni ebbe a szövegbe...)

Amikor angol srácok a saját képükre formálják az Amerikából hallott fekete muzsikát, abból rendszerint valami nagy dolog születik. De hogy ez vezessen a Hard Rock születéséhez? A Felütés 79. adásában most a legendás Led Zeppelin jelentőségét tárgyaljuk, fókuszálva az együttes csúcsművére, a cím nélkül megjelent negyedik albumra. Zsenik vagy tolvajok? Mit gondolunk külön-külön a négy tagról? Mikor és ki sír a - bizonyos helyeken betiltott - Stairway to Heaven-re? Ja és újra együtt kedvenc párosotok!

Az ausztrál KGLW alig több mint tíz éve van a pályán, de ezalatt 25 nagylemezt és számtalan mellékprojektet kaptunk már tőlük a garage rockos debütálásuk óta. Pszichedelikus western sci-fi zene, öko thrash metal, szinti őrület, mikrotonális riffek - csak néhány stílus és hangzás, amit már csúcsra járattak és még koránt sincs vége a történetüknek. A világ egyik legkeményebben dolgozói kisembereiből álló zenekar humorával, vizuáljával és a dalokban elrejtett karakterekkel igazi univerzumot épít, melyben minden összefügg mindennel - vagy talán ezt az egészet csak a rajongók találják ki? Erről is beszélgettünk Csóka Ági (a.k.a. LADY / BIRD) énekessel, zenei újságíróval és gigarajongóval.

'Hogy lehet ennyit pofázni egy lemezről' c. műsorunk ismét visszatér: ezúttal Miki és vendége, Poniklo Imre (amber smith, The Poster Boy...) beszélték ki egy laza 3 órában a U2 1991-es klasszikusát, az Achtung Babyt. Azt az albumot, amivel az együttes (és zseniális produceri gárdája) újradefiniálta hangzását, mítoszt épített és ahogy egy másik nyolvanas évekbeli óriás, a 'tallica, képes volt felvenni a versenyt az akkor előretörő új, fiatal zenekarokkal is. Hogyan született meg a Légy karaktere vagy a 'One' klipje(i)? Túlértékelt vagy zseniális? Várhatunk még "csodát" tőlük? Ezekre is keressük a választ. Tartsatok velünk!

Joggal kértétek számon rajtunk és lassan mi is annyit ígértük ezt az adást, mint a TOOL anno a legutóbbi lemezét. Visszatértünk az ezredfordulóhoz és elmélyültünk a valós vagy kitalált vallási szimbólumokkal, legendákkal, matematikai megoldásokkal és mély, ám a viccet sem elhanyagoló szövegvilágával a világ egyik legfanatikusabb rajongói bázisát kiépítő négyes történetében. Megtudhatjátok, mi hányadán is állunk a progrock-al, mit gondolunk a lemezeikről, az őket körülvevő hype-ról és persze mesterművökről, a Lateralus-ról. Kommentben várjuk a Ti véleményeteket és sztoritokat az együttessel és persze az adással kapcsolatban. Zsenik, trollok? Túlértékeltek? Melyik lemezükre lehet a legjobbakat meditálni? Matek szakosok és énoki vallástörténészek, ez ma a Ti napotok!

Hihetetlen, de már több, mint 23 éve ordítja be minden rockdiszkó közepén egy hang, hogy "Cut my life into pieces...", mi pedig már 23 éve örülünk ennek és kölcsönzött riffjeiknek is. A Papa Roach a numetal egyik utolsó hajójaként indult és bár néha-néha cikis vizekre eveztek, máig szépen lengetik zászlójukat. Ügyesen haladnak a korral, folyamatosan alkotnak, pedig lazán eltűnhettek volna a korszak süllyesztőjében. A szokásosnál kritikusabb, ám a nosztalgiától mégiscsak meghatódott adás!

3 gitáros 3 lemeze, amik mentén haladva beszélgettünk újításaikról, technikáikról és egy csomó más dologról is persze. Neo-klasszikus dallamokkal sárkányokkal harcolás, földönkívüliekkel szörfözés, giccs, mágia és még az új Radics film is szóba kerül.

Vannak zenék, amik csak egy bizonyos geográfiai pontokból indulhatnak ki. Ilyen a stoner rock, amit sokszor a kultikus KYUSS-hoz és a sivatagi aggregátoros bulijaikhoz kötünk. Josh Homme azonban nem elégedett meg a beszívott, végtelen hosszú gitárriffekkel és életre hívta a QotSA-t, amiben bármi megtörténhet és bárki megfordulhat. Harmadik lemezükön csúcsra járatták a receptet, grunge ikonokkal és underground legendákkal bővítették amúgy is őrült csapatukat és felvették (egyik) mesterművüket, amivel egy MTV-s slágert is letettek az asztalra, amit kamaszként hallva, mi bizony nehezen tudtunk hova tenni. Na de mi lett aztán? Megszerettük mindketten? Kiderül a FELÜTÉS 69. adásából.

A világ egyik legnagyobb (szinti)pop slágere 1983-ból, ami még az 'Every breath you take'-t is lenyomta a listákról. Ez utóbbi információ ráadásul el sem hangzik az adásban. Ellenben az elkerülhetetlen '95-ös feldolgozás kapcsán szóba kerül Manson és az elmúlt évek eltörlő kultúrája és persze (ős-) Annie Lennox élményeink, Dave Stuart instrumentális dala, a Gyűrűk Ura, Bowie és még a Budapest Bár is. A Felütés 68. adásában a 'SWEET DREAMS are made of this'.

Minden évtizedre jut néhány olyan zenei produkció, amely megalakulásakor "csak" mérsékelt sikereket tud elkönyvelni, ellenben minden tettük, minden egyes velük töltött pillanat legendává válik, generációkat inspirálnak, műveiket tovább gondolja az utókor. Az 1970-es évek számára ilyen együttes volt a Joy Division. Ian Curtis frontember az elsők között mert szólni egy olyan mély egzisztenciális szorongásról, amelyet végül ő maga sem tudott feldolgozni vagy kezelni. A nagy eszmék véget értek, a rock 'n' roll, a punk többé nem a határtalan ifjúság, összetartozás és szabadság lehetősége, nem egy kiskapu, amellyel kiléphetünk a társadalomból. A dolgozó kispolgárnak, a szorongó családapának, a fiatalon is gyógyíthatatlan beteg költőnek nincs hova menekülnie ebből a világból. Az ismeretlen örömök örökké az ismeretlenben maradnak. A Felütés mai adásában téma a Joy Division.

Lemmyről mindenkinek van egy sztorija. Kissé nehézkes is valamit kezdeni ezzel a népmesei hőssel. Ahogy száguldunk bele a 21. század konformista sterilizációjába, napról-napra nehezebben hihető, hogy léteztek ilyen karakterek. Kerouac, Curver és Bukowski hőseire gondolok, akik bárhol képesek a társadalmon kívül élni úgy, hogy abban mindig legyen valami hidegrázós coolság. 50'-es évek, rock 'n' roll, Jimi Hendrix, hippikommunák, punk. Néhány címke, amelyhez Lemmy Kilmisternek már azelőtt köze volt, hogy a Motörhead zenekarral rögzítették volna legendás albumukat és a mai adásban általunk tárgyalt címadó szerzeményt, az Ace of Spades-t.

A kétezres évek elején nem volt nagyobb aktuális sztár, mint a hidrogénezett hajú detroiti Marshall Bruce Mathers III. Azaz Eminem. Mármint Slim Shady. A fékezhetetlen őrült. A Rapisten. Akiről Dre nem hitte el, hogy fehér. Aki ellen már Szikora Robinak se lenne ereje tüntetni. Az idén 50 éves, immáron a Rock & Roll Hall of Fame-be is beiktatott EMINEM ráadásul ma is menő, releváns, hivatkozási pont, aki bár néha félrelép, legtöbbször mégis töretlenül halad előre a maga 8 mérföldes útján. A Felütés Zenei Podcast legújabb adásának célkeresztjében a Marshall Mathers LP. Hogy honnan jött, hová tartott, milyen (sokszor megosztó) témákat feszegetett korszakos mesterművén, - ezeket próbáltuk meg kibeszélni ebben az adásban.

2022 karácsonyán elhunyt Maxi Jazz, a Faithless gitár és sportautó gyűjtő buddhista rappere. A brixtoni duó (...vagy trió? ...vagy kvartett?) több fontos elektró himnuszt is megírt és bár a 90-es évek egyik legfontosabb EDM produkciójaként tartjuk őket számon, hatásuk az egyetemes pop zenén is érezhető. Női DJ, a háttérbe húzódó producer, testvéri szálak és hatalmas szinti riffek. Legújabb 1DAL adásunk témája az egyszerre minimalista és mégis monumentális 'Insomnia' című alkotás.

Gyerekkorunkban szokás volt őket a Korn „kistesójának” tekinteni, mások úgy gondolták, hogy az említett nagy testvér ellopta a karrierjüket. Annak ténye, hogy a bakersfieldi srácok gazdasági értelemben jóval jobban teljesítettek, pusztán annak volt köszönhető, hogy az ő debütáló korongjuk egy évvel korábban jelent meg? Persze ezek a sztorik már régen feledésbe merültek, sokan talán nem is a karrierjük első felében ismerkedtek meg velük, hanem az ezredforduló utáni, egekig magasztalt, folyton kísérletező albumaikon keresztül szerettek beléjük. Mára a Deftones, az alternatív metálként aposztrofált zsáner alatt fut és rendkívül lelkes, nyitott közönséget tudhat magáénak szerte a világon. Ezt a kultstátuszt biztosan nem érték volna el, ha 2000-ben nem jelentetik meg formabontó harmadik lemezüket, a White Pony-t.

A kétezres évek elején nem volt elég csapás a zeneipar számára a Napster és hozzá hasonló fájlcserélők elterjedése, a kezdetleges közösségi média (élén a Myspace formabontó struktúrájával) újabb válságkorszakot hozott a 20. századi mintára épült óriásmogulok számára. A szakújságírók döbbenten nézték a kígyózó sorokat a Reading fesztivál egyik sátra előtt és nem értették, hogyan lehet ennyire népszerű egy Arctic Monkeys nevű friss előadó, ha még el sem indult a hivatalos promózásuk. Beköszöntött az új évezred, ahol a zene terjedése a szerző javára autonóm, de még bőven a naív hőskorban vagyunk, amikor nem az algoritmus látszólagos kiszámíthatatlansága dönti el a játszmát. Terítéken a 2007-es Favourite Worst Nightmare, a kétségtelenül korszaknyitó Arctic Monkeys második korongja.

Emdzséj. Dzsekó. Májkel. Senkinek nem kell bemutatni a pop királyát, akinek nevéhez irgalmatlan sikerek, slágerek és a világ legdrágább és legnézettebb videó klipjei fűződnek. És természetesen legendák, botrányok, sosem rendezett ügyek, de az biztos, hogy amit a zenével tett, azt soha nem lesz képes semmi eltörölni. 1DALos adásunkban ezúttal az első kacérkodás a hardrock stílusjegyeivel, egy zseni gitárossal és producerrel megtámogatva: BEAT IT!

Kevés olyan kérészéletű zenei produkció van, amely (szigorúan véve) másfél éves aktív működése alatt akkora hatást tudott elérni, mint a Sex Pistols. Az a gondolkodásbeli- és közlésnyelvi újszerűség, amit a 70'-es évek közepén Angliában ők és követőik kinyilvánítottak, folyamatos viták, teóriák, részigazságok központi tárgyát képezik. Műbalhé, vagy őszinte költészet? Hiába keresünk rajta fogást, nem fog összeállni a kép. Egy biztos, hatásuk a mai napig érződik az öltözködésben, zenében, médiakommunikációban, dizájnban. Ezekből az ellentétes gondolatokból rittyentettünk, egy röpke kétórás adást! Enjoy!

A Szovjetunió felbomlásának talán nincsen egyezményes himnusza, ellenben Neil Young 1989-es szerzeménye egészen biztosan megragadta a kor emberét és hangulatát. A Rockin' in the Free World gyakorlatilag a Berlini fal lebomlásával egy időben jön ki, zaklatott és zajos hangzása pedig már elővetíti a 90-es évek zenei forradalmát. Ellenben hiába a himnikus felhang, a dalszöveg kőkemény kritikája a nyugati szabad világnak, annak minden létező problémáját megénekelve. Legújabb adásunkban kiveséztük az idén 33 éves szerzeményt és annak illusztris szerzőjét.

A csatorna indulása óta nagy álmunk, hogy feltérképezzük és minél több sztorit közöljünk a 90'-es évek és az ezredforduló meghatározó magyar underground előadóiról. A Strong Deformity elsők között tudta hitelesen hazánkba csempészni az új idők új hangait, aki pedig akkor volt gyerek vagy fiatal, biztosan belefutott a bandába a VIVA+ zenei kínálatában. A 2002-es, vízválasztó Magic Syrupról, az Anima Sound Systemes producerkedésről, múltról és jelenről, a műsorunk történetében először az anyaghoz köthető előadóval, a frontember Fekete "Hair" Károllyal beszélgettünk.

Gyerekkorunk tobzódott az olyan elektronikus zenei produkciókban, amelyek bármely alternatív rockzenei műfajt kedvelő kölyöknek befértek a zenei gyűjteményébe: Chemical Brothers, Daft Punk, Asian Dub Foundation, Orbital, Moby, Roni Size - csak hogy néhányat említsünk. Közülük is kiemelkedett az angol The Prodigy brigádja, akik a Rave szubkultúra farvizén válnak sikeressé és némi stílusigazítás és punkosítás közepette robbantják fel a fél világot 1997-ben, The Fat of the Land című giganépszerű albumukkal. Róluk szól a mai műsorunk.

Szomjas György 1981-es 'Kopaszkutya' című filmje nemcsak egy korszak zenei és kulturális rétegének állított emléket, hanem végérvényesen sztárt csinált Földes László 'Hobo" és Deák "Bill" Gyula személyéből. Hogy az alkotás mennyire időtálló, azt jól tükrözik a műsorvezetők személyes történetei arról, kit hogyan fogott meg a film, életkortól függően a nyolcvanas években, vagy az ezredfordulón. Vendégünk a Wanted Podcast két oszlopos tagja, Bihari Balázs és Kovács Tamás, akikkel a 'Kopaszkutya' zenei anyagát és hatástörténetét vitattuk meg.

A Stranger Things új évadának hála egy 36 éves dal került a világ szinte minden részén a slágerlisták elejére. Pedig korábban is készültek belőle feldolgozások vagy remixek, a TikTok korban azonban egészen máson is múlik egy szám sikere. Meddig tart még a '80-as évek őrület? És vajon, mi lesz a Master of Puppets-al? Kissé elhanyagold formulánk, az 1DAL most visszatért!

Ismét mérföldkőhöz ért a csatornánk: íme a jubileumi ÖTVENEDIK adásunk! Ennek alkalmából úgy döntöttünk, itt az ideje, hogy kicsit ti szerkesszétek a műsort. Rengeteg érdekes kérdést kaptunk Tőletek, úgyhogy röviden válaszoltunk is nektek, laza két órában!

Mindketten összeírtuk a saját TOP10-es listánkat, hogy melyek a mi kedvenc magyar lemezeink és ebben az adásban elmondjuk azt is, hogy miért ezeket választottuk. Népzenétől a black metalig a FELÜTÉS legújabb adásában. És Nektek hogy nézne a saját listátok?

Idén 30 éves az egyik legcsodálatosabb lemez, amit a Grunge címke alá valaha betuszkoltak és idén van 20 éve, hogy méltatlan körülmények között elhunyt Seattle egyik legsokoldalúbb, legtehetségesebb frontembere, Layne Staley. A Felütés legújabb adásának középpontjában ezúttal az Alice in Chains - Dirt című albuma.

Kevés olyan csapat van, akik ennyire gyorsan ekkora közönségre és sikerre tesznek szert. Ehhez azonban nem elég a jó zene. A pimaszmód' fiatal Carson Coma tökéletes példája annak, hogy kell jól brandingelni és menedzselni egy zenekart 2022-ben, valamint annak is, hogyan kell társadalmi kérdéseket ügyesen, ötletesen megfogalmazni. Meghallgattuk az új lemezüket, a Digitális/Analógot és jól kibeszéltük dalonként. Tartsatok velünk!

16 évvel John Frusciante távozása és 6 évvel a legutóbbi albuma után itt a Red Hot Chili Peppers legújabb lemeze, amin újra együtt játszik az a bizonyos négyes. Na de megérte várni? Azt kaptuk, amit vártunk? Mit vártunk? Végtelen szeretet vagy végtelennek tűnő lemezhossz? És mi köze ennek az egésznek a Batmanhez?! Ti mit gondoltok az Unlimited Love-ról?

Vannak zenészek, akiknek kőkeményen küzdeniük kell azért, hogy önmaguk lehessenek, akiknek át kell törniük magukat a producerek, szakemberek, kiadók, filmesek, sminkesek hordáján, hogy megértessék a szakmával, ők akkor a legjobbak, ha nem csinálnak velük semmit. Alanis Morissette, az olcsó kanadai tini-popsztárságból küzdötte fel magát alig néhány év alatt a '90-es évek egyik első számú alternatív, női rocksztárjává. Hatalmas aréna bulik, több mint 30 millió eladott album, a színpad hátuljában pedig a világ egyik legjobb (sajnos múlt időben) rockdobosa. Íme, a Jagged Little Pill.

Esőzuhogás, harangszó, és az a bizonyos első riff. Ugye, mindenki tudja, miről van szó? Bizony-bizony, Tony Iommi ördögi gitártémájáról, Bill Ward kemény, mégis jazzes dobolásáról, Geezer Butler sötét fantasy szövegeiről és masszív lépkedő basszusairól, no meg persze, John "Ozzy" Osbourne igéző mágikus énekéről. A birminghami bandáról, akik nem a Peaky Blinders, a stoner/doom műfajok vadászgörény-bajszos hobbi-sátánista keresztapjairól, valamint jobbnál jobb Dalokról (igen, nagy betűvel), ujjpercekről és gitárhúrokról... Hölgyek-urak, terítéken (az eredeti felállású) BLACK SABBATH!!!